Örömmel hívjuk fel a figyelmüket Kodolányi Gábor (munkabiztonsági ágazatunk vezető) és Dr. Nagy Marcell cikkét "Visszatérés a a munkahelyekre - valóban milliós bírsággal kezdhetjük?" címmel.

 A cikk eredetileg a nebulinea.hu/blog/3  helyen található a neten. 

Visszatérés_a_munkahelyekre


Oláh Tamés infirmáció biztonsági (Information Security Management - ISM) auditor írásai - javasolt elolvani mindenkinek, legfőképpen az ISO 27001 tanúsízással kapcsolatban:

A szakértelem

(illetve, annak hiánya – mint társadalmi jelenség, amivel az üzleti életben számolnom kell):

A_szakértelem

 

BCP-DRP felfogás a gyakorlatban – gyakorlati BCP-DRP felfogás

 (Business Continuity Plan – üzletmenet-folytonossági terv

Disaster Recovery Plan – katasztrófa helyreállítási terv)

bcpdrp

 

Katasztrófák

(Az információbiztonság gyakorlati területei: Katasztrófák – kategóriák, főbb jellemzők)

Katasztrófák_4v

 


Az alábbiakban Oláh Péter a Zöldipar című lapban megjelenő cikkét közöljük teltes terjedelemben:

 

Gondolatok a környezetvédelemről vírusválság idején

 

A válsággal párhuzamosan sok szó esik környezetünk védelméről az emberiség jövőjéről.

Mostanában a klímakutatók serényen jönnek elő számokkal és intelmekkel. Például április elején a Carbon Brief szerint a koronavírus-járvány miatt 2020-ban 4 százalékkal összesen 1600 millió tonna széndioxiddal csökkenhet a kibocsátás. Mi alapján mernek ilyen számokat közzé tenni?

Egyik elismert klíma tudósunk nem rég leszögezte, a járvány hatása az éghajlatra nulla, elhanyagolható, viszont elismeri, hogy a városok levegője tisztul. Szintén felhívja a figyelmet, hogy drasztikus életmód-változtatással néhány éven belül csökkenthetnénk a klímaváltozás hatásait, például itt az alkalom, hogy az emberiség eldöntse, az autóit menti-e meg, vagy saját magát és a természetet.  Szerintem az életmód változtatást nem az egyénektől, családoktól kell várni, hanem társadalmi, gazdasági globális szinten kell lépni.

Azért ez a kérdéskör sokkal bonyolultabb szerteágazóbb: multidiszciplináris tudást követel – azaz a szakemberek értelmes összefogását, felülkerekedését a politikai és közgazdasági (profit) célokkal szemben.

A klímatudósok (is) nagyon favorizálják a passzív házakat, kiemelve kiválóságként a dunaújvárosi  mélyfelújítási Solanova projektet (8  cm helyett 16 cm szigetelés, napkollektor, nyílászárók cseréje, szellőző rendszer, stb.) Az elsődleges energia hatékonyság növekedés mellett sok probléma is ismertté vált: például a lakások felmelegedése nyáron drasztikussá vált (29 Celsius fok), a napkollektorok szivattyúi miatt az áramfelhasználás ötszörösére nőtt („Boldog – szomorú dal” tervlap.hu ,) a szellőző rendszer tisztítása, szűrőcseréje is komoly költséget emészt fel – főleg, ha az új legionella jogszabályt is figyelembe vesszük. Itt sem működött az átfogó tudás és tapasztalat igénybe vétele.  Mi itt a végső nyereség? Mi lesz majd, ha a passzív ház hulladékká válik?

A szemellenzős dízelautók elleni támadások is károkat okozhatnak. Az autógyárakat plusz források használatára kötelezik, amik többek között megnövekedett energia, anyag felhasználást és elhasználódást okoz. Át kellene gondolni a dízelautók kibocsájtásának arányát a tengerhajók és repülök, stb. használatának függvényében!    Az elektromos autók terjedése is egyoldalú megfontolásnak tűnik. A villamos energia megtermelésének és célpontba juttatásának környezeti (gazdasági) ára mellett a teljes termékpálya hatását is régóta ismerni kellene. Aggasztó, hogy lítium egyre kevésbé áll rendelkezésre.  Kérdés, hogy a lítium akkumulátor gyártás negatív hatásait, az esetleges nem eloltható lítium akkumulátor tüzek, katasztrófák kezelését elemezték-e a teljes termékpálya részeként. Itt is a hulladék iparágtól várják (előzetes egyeztetés nélkül) az elektromos autók ártalmatlanítását.

A nemzetközi gazdasági vezetés a klímarendszerünkbe is jól beépítette a profit orientáltságot utalva a széndioxid kvóta és üvegháztartással kapcsolatos gazdasági tevékenységekre.

Sajnos önmagában a klíma problémák – ahol nem tudjuk pontosan elválasztani az emberi és természetes folyamatokat (pl.: vulkánkitörések hatása, stb.) mellett, életünket és jövőnket nagyon befolyásoló kizárólag emberi tevékenységek sorakoznak.  A teljesség és elmélyültség igénye nélkül (amely jóval több tudást, összefogást és helyet emésztene fel) lássunk példákat.

A tervezett elavulás (planned obsolecence) szindrómája komoly károkat okoz a környezetnek, az emberiségnek, míg egyesek profitját növeli. (Lásd youtube: A tervezett elavulás története /a villanykörte összeesküvés gyakorlata/ - ez engem személyesen is érintett, mivel a GE Lighting cégnél környezetvédelmi felső vezető voltam, s erről a paktumról elfelejtettek tájékoztatni).  A kapitalista jólét, a luxus hajhászása termelte ki ezt a jelenséget (lásd General Motors A. P. Sloan 1924).  A fejlesztés fogalma ebben a körben a mértéktelen anyagi gyarapodást jelenti, - bár megjelent a fenntartható fejlődés fogalma, de ez még igazán nem megalapozott teljesen. Környezet gazdaságtanban már éles kritikák hangzottak el a megalapozatlan fejlesztések, környezeti károk okozása miatt. Itt a nem teljes mértékben meghallgatott tudósok százait akár ezreit meg lehetne említeni: a világon az egyik első nagy publicitást kapott tudós Rachel Carson, vagy hazánkban Kerekes prof., és még sokan mások…).  

A szocializmusi áruhiányban felnőtt embernek ez új jelenség volt: akkor helyenként a szakmaiatlanság és minőségi problémák ellenére is végletekig használtunk, javítottuk a termékeket akár új életciklust is kialakítva (energomat mosógépeket, mint kihaló fajokat javítanak, őriznek meg, vagy hány Pannónia motorkerékpárból lett kerti traktor). Jelenleg a háziasszonyoknak pár évente ki kell dobni a például a mosógépeket, a régen ötven év használatra tervezett autók új típusai a kilencvenes évek után valahogy hamarabb kezdtek el elromlani – és a hulladék iparágnak kellett megoldani a problémákat. Az egyik nagy hazai autógyár mérnöke hangsúlyozta, hogy ott a hulladékos szolgáltató, majd megoldja a problémát!

A tervezett elavulás lehetne valamennyire pozitív jelenség is: az összes alkatrészre kockázatelemzést kellene végezni, hogy egy termék biztonságosan sokáig használható legyen, és egységesen avuljon el.

 Történelmileg a XX. század első felében a kapitalista országok profit növelés, tudatlanság miatt saját hazájukban ásták el hulladékaikat, megölve, megbetegítve sok embert s a környezetet. Ezen területek remediációja most is folyik. Aztán volt, van?  egy időszak, amikor a profit maximalizálás és nem igazán tudatlanság miatt a hulladékokat a legfejlettebb országok szétszórták a világban (Afrika, Dél-Amerika, Óceánok), illetve Kína, a volt szocialista országok, stb., tudatlanság, szegénység és hányavetiség miatt saját területükön  tüntették el hulladékaikat. Kína egy időben előlépett hulladék (műanyag) befogadónak is, de ez mára megszűnt.

Át kell alakítani a gazdaságot: a környezeti iparág váljon részévé a termék és termelés tervezésének, szervezésének, a hulladék ártalmatlanítási technológiák eredményességének figyelembe vételével, mint végponttal kellene elkezdeni a teljes folyamatot. Azaz a hulladék-hasznosítási céllal kellene indulni és visszafejteni a teljes folyamatot elemezve minden környezeti tényezőt, s ha minden kivitelezhető, csak akkor kezdhető el a termék előállítása.

 Itt jegyzem meg, hogy hazánkban csak a hulladékra koncentrálva ezt a folyamatot meg kell kezdeni, hogy megelőzzük a környezetünk károsodását és az EU büntetéseket. Ezek után például kiderülhet, hogy a kommunális hulladék gyűjtésének rendszerét kell megváltoztatni (pl.: száraz-nedves rendszer). 

Ennek az egész szindrómának az okozója gazdasági alapvetés: a profit hajhászása és ez csak az embertől függ!

A másik kizárólag ember okozta hasonlóan komoly probléma kör az intenzív mezőgazdaság, a kemizálás, a talajok degradálása, a termények, élelmiszerek minőségének romlása, a (termő)földek elfoglalása. Az emberiség létszámának növekedése több élelmiszer előállítását igényli.   Tudunk egyre nagyobb mennyiséget termelni, de ennek nagy ára van. A talajainkat biológiailag és fizikailag is kinyírtuk – eltűnik a termőréteg. A mostani terményekben a vitamin tartalom 20-80 %-a az ötven évvel ezelőtti értékeknek. A magas terméseket óriási gépkapacitással, energia felhasználással, műtrágyákkal, kemikáliákkal érjük el (Monsantó-Bayer, stb. óriási profit számlájára hány haláleset írható?). Ez minőségi éhezést eredményez: a mindenféle beltartalom hiányos, kémiai maradványokat tartalmazó élelmiszerek miatt bél irritáció és egyéb betegségek lépnek fel (lásd pl.: Steven R. Grundy: Növényparadoxon). Az intenzív állattenyésztés is „mérgezett” táplálékot termel (lásd Mester Károly előadásai a youtubon, stb.). Ezek után örül a táplálék- kiegészítő gyártás, a gyógyszeripar, a nyereség érdekelt egészségügy és a temetkezési szolgáltatók növelik profitjukat. Mindemellett az orvosi egyetemeken az egészséges élet fenntartását kellene tanítani, és nem az utólagos gyógyszer kezeléseket: régen a kínai császár akkor fizette meg orvosát, amikor nem volt szükség rá!  Ez is a megelőzés elve, amit a környezetvédelemben annyit emlegetünk – csak nem annyira gyakoroljuk.

 A következő nagy téma a természeti területek elfoglalása átalakítása. Hazánkban az elmúlt évtizedekben termőföldeket, természeti ökoszisztémákat áldoztak fel profit érdekek céljaira. Az erdészek is örömmel tarvágásokat végeznek (lásd múlt év Bükki Nemzeti Park: Egererdő Zrt.) kielégítve a fatüzelésű „bio” erőművek igényét. Románia éppen feleszmélt a környezeti és emberi halált okozó erdőirtások ügyében, letiltva az exportot (bár eddig sem tiltakoztak az osztrák környezetvédők, pedig ők is hazájukban előállított román eredetű papírra írhattak). Az Egyesült Államokban a délnyugati sivatagos pusztaságok mezőgazdasági- és lakó területekké alakítása miatt alakult ki a „cadillac desert” (a cadillac autómárka itt luxust jelent, sivatag) kifejezés. Legnagyobb példája a Hoover Gát, a természet és a vízgazdálkodás átalakítása. Mára felismerték, hogy ez milyen mértékű hosszú távú károkat okozott, s kezdik visszaállítani az eredeti állapotokat.

A brazil őserdő profitorientált irtását nem kell részleteznem. Annak idején nekem is menekülnöm kellett az AK-47 géppisztolyos nagy hajóval közlekedő favágók elöl.

Az emberi tevékenység sok növény- és állatfaj pusztulását okozza (biodiverzitás csökkenése például túlhalászat, állatok kiirtása anyagi előnyökért) , beláthatatlan környezeti, ökológiai károkat előidézve, vagy akár eltüntetve súlyos betegségek gyógyírjait.   

Az ember által alkotott mesterséges vegyületek (xenobiotics) például műanyagok, dioxinok, hatásait főleg hosszú távon nem ismerjük, bár ezek egy részét már rákkeltő anyagként azonosították.

A fentiek csak a legfőbb problémák. Ezekkel együtt jóval több és szerteágazóbb nehézségekkel kell megbirkóznunk.

A gazdaság alapjait kell átgondolni. Újra kell értelmezni a fejlődés és a profit fogalmát – nem csak a klíma változás szempontjából.

A politikusoknak és gazdasági vezetőknek meg kell tanulniuk komolyan venni az értelmes szakemberek átfogó, független véleményét, megelőzve a profit felmarkolók, továbbállók rövid távú kizsákmányoló céljait. Ha tönkre tesszük a Földet a környezetrombolók sem tudnak eltűnni – még nem tudunk élni más bolygón…

Nézzük mit lehet(ne), kell(ene) tenni hazánkban:

A mezőgazdasági, ipari, stb. termék és csomagoló anyaggyártás stb. és technológiák fejlesztésbe be kell vonni a környezetvédelem, hulladékgazdálkodás szakembereit –alkalmazva a megelőzés elvét.

A politikusoknak és gazdasági vezetőknek a megelőzés elvét betartva a rövid távú siker célokat félretéve, környezeti szakmai feltételrendszert be kell építeni a működésükbe.

A problémák nem ismernek ágazatokat; az érintett s helyenként elefántcsonttoronyba elzárkózott minisztériumok új gyakorlott, és eredmény érdekelt szakemberekkel bővülve egyetemlegesen együtt kell működniük a problémák megoldásán.

Megfelelő anyagi és szakmai pozícióba kell helyezni a környezetvédelmi (klíma, természetvédelem, hulladék-gazdálkodás, stb.) iparágat.

Globálisan a Földünk a „Földanya” sok millió év természeti megpróbáltatásait, változásait eddig kibírta. A nagy kérdés, hogy az emberiség profit és gazdasági gyarapodás-fejlődés orientált vezető rétegének hatását tolerálni tudja-e?   

 

Oláh Péter

  1. május

ZÖLD IPAR MAGAZIN (ZIP)

Hulladék státusz vége - end of waste ( EOW):

ZIP_2019.02._OP_cikk

 

Szennyvíziszap és a talajok:

Vízmű_panoráma_cikk_OP

 

Új szennyvíziszap tisztítási technológia:

Kavitációs_iszap_ZIP_magazin_2019_01_

 

Az akkreditálás fontossága:

Az_akkreditálás_jelentősége_a_gazdaságban

 

EU körforgásos gazdasága - a szennyvíziszap termékké válása:

Vízmű_panoráma_cikk_OP_2019.05.

 

RDF, SRF – SOS!!

GONDOLATOK A KOMMUNÁLIS HULLADÉK TERMIKUS HASZNOSÍTÁSÁRÓL.

 ZIP_CIKK_RDF_SRF_SOS

 



Utolsó frissítés: 2020-06-03 07:39:29

Copyright © 2018 EUROCERT Kft. | NAH által akkreditált tanúsító!